A húgom edzője

A húgomat, Zitát néha én viszem a funkcionális tréning edzésére. Már 17 éves és teljesen önálló, azért szoktam elvinni autóval az edzés helyszínére, ha tehetem, mert ilyenkor tudunk kicsit beszélgetni.

Már nem otthon élek, és keveset találkozunk, és, mivel nagyon jó a kapcsolatunk, minden alkalmat megragadunk arra, hogy együtt legyünk.

A múltkor, mikor elvittem, nekem is volt egy kis dolgom a környéken, vissza akartam cserélni az egyik ruhámat, így megbeszéltük Zitával, hogy a kocsinál találkozunk, ha végzett. Addigra, úgy terveztem, én is készen leszek.

Aztán kicsit hamarabb elintéztem a ruha dolgot, mint vártam, még volt vagy egy fél órám. Nem volt kedvem a kocsiban várakozni, kávézót pedig nem láttam a környéken, így, bementem a közösségi házba, ahol az edzés zajlott. Leültem az előtérben, és előszedtem az egyik bukósisak akciót hirdető szórólapot, amit hetek óta magamnál hordtam. Ugyanis van egy motorom, bukósisakom viszont sajnos még nincs. Már régóta keresgélek, de csak olyan ímmel-ámmal, eddig nem szakadtam bele. Viszont nemsokára itt van a tavasz, kijön az igazi motoros idő, és meg fogok őrülni, ha nem tudok elmenni egy-egy körre.

Szóval nézegettem a szórólapot, amíg vártam, aztán a telefonomon is rákerestem a motoros bukósisak akcióra. Gondoltam, hátha találok valami jó kis kedvezményt.

Épp kezdtem belemerülni a dologba, amikor megérkezett Zita. Kérdezte, hogy az edzőjét, Martint is elvisszük-e, mert ott lakik tőlük két utcányira. Mondtam, hogy persze, jöjjön nyugodtan. Találkoztam párszor Martinnal, volt, hogy ugyanakkor érkeztünk, meg kell, hogy mondjam, igen kellemes látvány. Zita edzőtársainak kábé a fele teljesen bele van zúgva.

Amíg Martint vártuk, addig elkezdtem magyarázni Zitának a bukósisakokról, meg a megfelelő választásról. Mondtam neki, hogy azt tervezem, legkésőbb a hétvégén elintézem a dolgot. Zita szólt, hogy szívesen eljön velem próbálni. Anyu legnagyobb kétségbeesésére őt is érdekli a motorozás.

Szóval a bukókról dumáltunk épp, amikor megérkezett Martin. Meghallotta a témát és felcsillant a szeme. Mondta, hogy ő éppen a múlt héten vett egy motort, alig várja, hogy kipróbálja. Bukósisakja volt még régebbről, de a legutóbbi járgányt el kellett adnia, mikor megvette a lakását. Mostanra összeszedte magát anyagilag ahhoz, hogy vegyen egy újat.

Azért a biztonság kedvéért őt is megkérdeztem, nem tud-e valami jó kis bukósisak akcióról. Mondta, hogy a kedvenc üzletének honlapján éppen kuponokat osztanak, szerinte megéri vetnem rá egy pillantást. Átküldte a címet, én meg otthon megnéztem az oldalt. Elég jónak tűnt.

Másnap aztán kaptam egy sms-t Martintól, kérdezte, hogy hasznos volt-e, amit ajánlott. Kicsit csodálkoztam rajta, persze válaszoltam neki, mert tényleg jó dolgot küldött, úgy terveztem, hogy itt keresek először bukósisakot.

Még váltottunk pár sms-t, és a végén felajánlotta, hogy eljön velem keresgélni, ha szeretném.

Gyorsan fölhívtam Zitát, hogy megkérdezzem, mennyire közvetlen ember ez a Martin. Az üzeneteiből valahogy nem derült számomra, hogy mit is akar, és, hogy most randizni hívott-e, vagy csak ilyen kedves.

Zita vihogva mondta a telefonba, hogy akiket bír, azokkal jófej, de egyébként nem az a kedves srác, az edzéseken például elég távolságtartó.

Végül igent mondtam a dologra, gondoltam, nem veszíthetek semmit. Megbeszéltük, hogy pénteken 2 körül találkozunk.

Most csütörtök este van, még a bukókat nézegetem, már van vagy 8 fajta, amit fel szeretnék próbálni. Kicsit izgulok is, nem Martin miatt, hanem, hogy jól válasszak.

Persze azért kicsit kicsípem magam, rég nem voltam már randi-féleségen sem, persze azért csak szolidan, nem akarok beégni, ha mégsem arra gondolt Martin. Mindenesetre lesz egy órám készülődni, 1-re hazaérek.

Azon is gondolkodom, hogy hova menjek először motorozni, amikor minden készen áll majd. Egy csomó helyet meg akarok nézni az országban, mondjuk elsőre nagyjából 80-100 km-en belüli távolságra gondoltam, hogy ne egyből a sűrűjében kezdjem. Pedig milyen szívesen lemennék az Őrségbe a nagyszüleimhez! Kár, hogy az a 270 km csak tavasz végére van betervezve….

De nem is álmodozom tovább, most arra kell koncentrálnom, hogy holnap jól döntsek. Még jó, hogy a bukósisak akció minden fajtára vonatkozik. Remélem, Martin azért majd megkönnyíti a döntésem, ha már eljön velem. Mondjuk, biztosan tudja, hogy mire kell figyelni, hisz ő már elég sokat motorozott. Azt hiszem, ha jól sikerül a holnap, akkor elhívom majd motorral túrázni valamerre. Jó lenne összekötni valami igazi kirándulással is. Biztosan jobb kondiban van, mint én, mert én nem edzek minden nap, csak egy héten kétszer-háromszor futok a kutyusommal.

De nem élem bele magam, inkább megnézek egy filmet, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat Martinról és a motorozásról, holnap úgyis minden kiderül.

bukósisak akció