Edzés fogfájással fűszerezve, majd a jól megérdemelt tünetmentes élet

Nem olyan régen egy új hobbit találtam magamnak, melynek funkcionális tréning a neve és a lényege, hogy a mindennapi mozgásunkat továbbfejlesztett változatban testedzésre használhassuk, akár különféle edzőeszközök segítségével. Eddig nem igazán szerettem a testmozgást, bár néhanapján – ha épp jó idő volt természetesen – lementem futni a házunktól nem messze lévő futópályára és szenvedtem ott egy sort, de nemrég összejöttem a párommal, Csabával, aki személyi edzőként dolgozik egy fitneszteremben és rávett, hogy végre én is belevágjak valami komolyabba. Így jött az ötlet, hogy elkezdek funkcionális tréningre járni. Csaba munkahelyén Timi foglalkozik ezzel, így hozzá kértem időpontot egy próbaalkalomra, hogy megnézhessem magamnak, egyáltalán tetszik-e a dolog és fogom-e bírni a terhelést. Az első óra igaz, hogy eléggé kimerítő volt számomra, de jó értelemben, valamiért sokkal rosszabbra számítottam. Aznap könnyebben el tudtam aludni, nem úgy, mint előtte, mikor órákig csak forgolódtam és kavarogtak a fejemben a gondolatok össze-vissza. Az edzés miatt kellemes fáradság öntött el, amit már régen éreztem, nem voltam feszült és ideges, mint általában. Ennek fényében úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam ebben a sportban és vettem egy egész éves bérletet a fitneszteremben.

A kritikus pillanat

A második héten, mióta az edzést elkezdtem, egyik nap váratlanul fogfájással ébredtem fel reggel. Eleinte nem kerítettem nagy feneket neki, máskor is előfordult már, hogy fájt a fogam, vagy érzékeny volt, de szerencsére mindig magától elmúlt. Mikor egy nappal később is ugyanúgy éreztem a pulzáló, lüktető fájdalmat, segítséget kértem Csabától. Megkértem, hogy keressen nekem egy jó fogászati klinikát a városban, ahol ki tudom vizsgáltatni magam és valószínűleg fényt derítenek majd a fájdalmam okára. Mivel Csaba családjában sok olyan ember van, aki fogászati panaszokkal küzd, reméltem, hogy tud esetleg őket megkérdezve ajánlani valami megbízható helyet a számomra. Aznap újból mentem edzésre és próbáltam elterelni a figyelmem a fogfájásról, kisebb-nagyobb sikerrel ment is a dolog, de a tréning végén már nagyon szenvedtem, csak sajnos nem a megterheléstől. Az öltözőben megnéztem a tükörben a fájós fogamat és megdöbbenve vettem észre, hogy az bizony mozog. Nem értettem, ez mégis hogy lehetséges, hiszen még csak 35 éves vagyok! Igaz, anyukámnak is hamar romlani kezdtek a fogai, és most 55 évesen már teljes fogsoros implantátuma van szegénynek, de azért örültem volna, ha ezt pont nem öröklöm tőle. Kétségbeesésemben nem is tudtam, először mit kezdjek a szörnyű hírrel, elkeseredésemben és tanácstalanságomban inkább felhívtam Csabát, hogy elújságoljam neki azt.

Eszement hajsza egy jó fogorvos után

Otthon Csabával elkezdtük körbehívogatni a rokonságot, már nem csak az övét, hanem az enyémet is, így nagyobb volt az esélye, hogy hátha valaki tud ajánlani nekem egy megbízható helyet. Egy másfél órás telefonparti után csalódottam raktam le a telefont. Mindenki a fogpótlást javasolta, mint reálisnak tűnő kezelés, ám mivel senki sem esett át még ilyenen a felhívottak közül, így nem tudtak ajánlani fogorvost a közelben. Elkeseredésemben az interneten kezdtem el keresgélni és véleményeket olvasni, de nem találtam igazán szimpatikus jelöltet a számomra. Megkértem Csabát, hogy másnap a munkahelyén kérdezzen körbe, hátha valakinek eszébe jut egy jó lehetőség, de sajnos ez a próbálkozás is kudarcba fulladt. Már kezdtem lemondani az esélyről, hogy találok egy olyan helyet, amiről ismerős általi pozitív véleményt hallhatok fogpótlás témában, mígnem végül jött a megmentő telefonhívás egy távoli országból.

Nagyon jól jött nekem a nagymama tippje

Végül Csaba mamájától, Jutka nénitől jött az életmentő hívás. Őt  fel sem hívtuk amúgy, mert tudtuk, hogy hónapok óta Miami-ban van az egyik gyerekkori barátnőjénél és nem akartuk zavarni, hátha az időeltolódás miatt még alszik. Azt ajánlotta nekem, hogy próbálkozzunk időpontot kérni egy II. kerületi fogászati klinikára, ahol Jutka néni fogsorát hozták rendbe korábban. Azonnal fel is hívtam a rendelőt, ahol meglepő módon az átlagoshoz képest közelebbi időpontot kaptam. Már ekkor gondoltam, hogy jó helyen járhatok. Az edzéseket a kellemetlen fogászati panasz miatt sajnos pár hétig szüneteltetnem kellett, így elég sokat unatkoztam otthon. Egyik este kíváncsiságból alaposabban átolvastam a klinika honlapját és úgy gondoltam, a többi általam megnézett fogászattal szemben a fogpótlás árak is teljesen rendben vannak, így eldöntöttem, hogy az első vizsgálati alkalmon pótlást igénylek majd, ha ezt a fogsorom állapota engedni fogja. A fájdalomcsillapítókkal eltöltött hosszú napok után már-már vágyakoztam a fogorvosi kezelésre, hogy végre elmúljon a szűnni nem akaró fájdalmam. Mikor eljött a vizsgálat napja, szinte kipattant a szemem az ágyban és sietve öltöztem fel. Csaba vitt el a rendelőbe, rendes volt tőle, hogy elkérte a délelőttjét a munkahelyén, hogy segítsen nekem. Örülök, hogy végül mellette találtam meg a boldogságot.

Boldog visszatérés az edzés világába

A vizsgálat nagyon korrektül zajlott, elmondták, mire számíthatok majd. Feltérképezték a fogsorom és szerencsére nem volt semmi akadálya annak, hogy fogpótlást kapjak. A fogpótlás árak azóta sem változtak, mióta utoljára megnéztem őket, így bátran vágtam bele a dologba. A több alkalmas kezelés közben sajnos még mindig nem mehettem vissza edzeni, mert vigyázni kellett az új koronára. Már mindennél jobban visszavágytam az edzőterembe, ezért egyik nap elkísértem Csabát dolgozni, hogy legalább megnézhessek egy tréninget. Odabent találkoztam Timivel, az edzőmmel, aki már alig várta, hogy visszamenjek hozzá tréningezni és sajnálattal hallotta, hogy még legalább egy hét, mire olyan állapotba kerülök, hogy biztosan merjek mozogni és ugrálni. Jó fej volt megengedte, hogy beüljek az edzésére és megnézhessem, hogy haladt a csoporttal, amivel én is kezdtem anno. Majd végül eljött a jól megérdemelt edzésem napja. Reggel rohantam a zuhanyzóba, megelőzve Csabát, aki ezt egy sértődött mormogással nyugtázta, majd egy gyors hajszárítás és felöltözés után már úton is voltam a terembe. Timi nagy örömmel fogadott és egy tíz perces bemelegítés után neki is álltunk egy kis ismétlésnek. A tréning végén újból azt a régen érzett jóféle kimerülést éreztem. Tudtam, hogy aznap egy jót fogok aludni és végre fogfájás nélkül.