A tréning után jöhet az ausztriai állás

Az utóbbi időben egyszerűen úgy érzem, hogy keretek közé vagyok szorítva. Igen, ez eléggé sablonos történet, és nincs benne semmi egyedi, hogy mókuskerékben érzem magam. De sajnos így van. Az első apró lépés, amit ennek az érzésnek a megszűntetése felé tettem, az volt, hogy beiratkoztam egy fitness terembe, ahol funkcionális tréningre szoktam járni. Régebben szerettem sportolni, az évek során ez valahogy menet közben elmaradt. Nem tartott sokáig, amíg visszarázódtam. Most ez a heti egy edzés az, ami valamelyest feltölt. Nem túl megerőltető mozgásforma, mégis maga a tudat, hogy sportolok valamit, egy kicsit a testemmel törődök, és ha minden jól megy, talán még egy kis izmot is építek, örömmel tölt el. Ez az én legnagyobb mentsváram mostanában, így tudok kiszakadni kicsit a hétköznapból. A tréningtől kapott felöltődés pedig egész gyorsan kihatott az életem egyéb területeire is.

Egy kellemesen fárasztó edzés után, feldobódott hangulatban hazaérve fogtam magam és ausztriai állás után néztem a neten. Nem volt teljesen hirtelen jött az ötlet. Korábban is gondolkodtam már azon, hogy változásra van szükségem, hogy utazni akarok, minél többet megismerni a világból, tapasztalatokat gyűjteni és nem szeretném még elkötelezni magam hosszú időre egy cégnél. De korábban nem mertem belevágni, mindig túl sokat gondolkodtam a témán és végül rendszerint sikerült eltántorítanom magam, többnyire mondvacsinált indokokkal.

Most azonban különösebb mély megfontolások nélkül pötyögtem be a keresőbe, hogy: ausztriai állás. Az egyik pályáztató céget különösen szimpatikusnak találtam. Könnyű tájékozódás a honlapon, egyszerűen megfogalmazott lényegi információk, áttekinthető megjelenés. Nem hezitáltam sokat, amíg még dolgozott bennem az edzés során felszabadult endorfin, kitöltöttem a jelentkezési űrlapot. Tulajdonképpen csak a „Jelentkezem a Programra!” gomb megnyomása után tudatosult bennem, hogy egy egész komoly döntést hoztam. Eltelt egy perc, eltelt még egy. Nem volt bennem ijedség, nem nem akartam visszavonni mindent. Úgy gondolom, hogy egy jó döntést hoztam, csak kellett hozzá egy kissé felfokozott, kevésbé fásult állapot, hogy könnyedén rászánjam magam. A német nyelvtudásommal nem hiszem, hogy gond lesz, elég sok sorozatot, filmet nézek németül, próbálom magam szinten tartani. Élő beszédben viszont még elég régen használtam, szóval plusz pozitívum, hogy így erre is lesz lehetőségem.

Már teljesen beleéltem magam, nem is bírtam magamban tartani a történteket, már fűnek-fának elújságoltam, hogy a nyáron ne keressenek itthon, mert amint elküldésre kerül a pályázatom, ahhoz képest két hét múlva már várni fog legalább egy ausztriai állás. A dolog egyelőre úgy áll, hogy felhívtak, és egyeztetünk egy interjú időpontot. Tehát mondhatom, hogy tényleg halad a dolog. Van végre valami plusz, amiért tegyek, amit várjak, amire készülhetek.